Mechba újra iskolás lett: hogy okoskodhasson meg doktor lehessen beiratkozott egy jogászokat is kibocsátó intézménybe. Nem egyszerű ám az élet.

Mechbának ugyanis az alap műszaki diplomája mellett egy MBA-je is van. Eddig sokszor eszébe jutott, hogy hol használhatná ezt a paírt a leginkább eredményesen; főleg az ajtó felé forduló ülés közben támadtak ilyen gondolatai, amikor éppen az utolsókat tekerte le a gurigáról... igen-igen, pontosan arra.

De kitartó ember lévén nem adta fel; ismét megpróbálta használni valami nemesebb célre kis keményfedelű diplomáját, ami szemeszterenként azért nem kis összegbe került: gondolta, hogy beszámíttatja közgazdasági tantárgyait. Hiszen nem lehet, hogy alapvetően egy eltérő profilú intézményben okított bevezetés..., meg ilyesmi jellegű tantárgyai teljesítéseként ne ismerjék el a hazai közgazdászképzés fellegvárában szerzett másoddiplomáját.

Pedig igen. Gondolta, hogy probléma lehet abból, hogy pontosan olyan tárgya, hogy "bevezetés a közgazdaságtanba" nem volt éppen, de ezt kompenzálni látszott a "mikroökonómia" és a "makroökonómia" nevű ismerethalmaz. Hát nem. Az "egyetem fura ura" szerint ez a papír nem olyan, hogy közgazdászdiploma. Nem. Hozzon mechba minden tantárgyáról tematikát, majd talán akkor megnézik, mit is akar tulajdonképpen. Egy kifutott, lezárt képzésről. Gratulálok külön is emiatt.

Semmi gond, valamiért még mindig hatóságnak érezzük magunkat. Sebaj. Gondoltam mindenkinek jobb lesz, ha az általam fizetett tanulmányaimból ugyan egy fillért sem kapok vissza, ha kevesebb tárgyat teljesítek, de legalább ne vegyem el a helyet, levegőt, időt tudásvágytól szomjazó kollégáimtól. Nem jobb. Vagy csak rövidlátóak az urak...? Na, akkor most minden órán kérdezek majd szépeket. Minden órán igyekszem majd az előadót belezavarni a mondókájába. Hogy tudja: az én papírom is ér valamit... ha ez sem segít, akkor tényleg csak fenéktörlésre jó.

Ma voltam egy előadáson, ahol a címben szereplő fogalommal e-mailek hozzáférhetőségét kapcsolták össze. Hát mit mondjak, majdnem lefordultam a székről...

Kicsit keresgéltem az interneten, de ezt a fogalmat nem találtam se faktorként, se indexként. Hű, ez valami új bullshit lenne? Nem hiszem... ráakadtam közben olyanokra, hogy a lojalitás nagykövete vagy a lojalitás mérési problémái... na, hát ezek is jól tudhatnak mellébeszélni.

Szóval az előadás: nyikhaj gyerek elővillant és a Die Hard 4-ből vett valami olyan idézetet, hogy:

És ebből folytatta, hogy az egyes problémák, feladatok megoldására felkért munkatársak kiválasztása egyenesen következik azok lojalitásából, így tehát ne csodálkozzunk, ha nem mindenkit vonnak be a tárgyalt biztonsági rendszerbe. És ez mi másból, mint a cég iránti hűség díjazásából, a kompenzációból következne...

Elképzelem, ahogy Géza bácsi a konverter pódiumán állva azon filozofálgat, hogy ő ebben a rohadt melegben mit is tehetne még a cégért... vagy a melegben dolgozó Feri bácsi a gőzölgő aszfalt felett az úthengeren döcögve az útépítő cég jövőképén álmélkodik. És hogy a nők se maradjanak ki: Jucika az öregottthonban a szaros pelenkák között...

Na neem. Nem gondolom, hogy ők ne lennének lojálisak a cégükhöz, hiszen akkor nem dolgoznának ott, ahol. És a fizetésük?

Sejtem, hogy ez a gyerek még sosem dolgozott olyan helyen, ahol valódi tevékenységek irányítása volt, mindig csak tanácsadott meg szakértett. Akkor talán rájönne, hogy az alapfolyamatban dolgozóknak kell a leginkább lojálisnak lenniük. De nem. És megél belőle. És ami még szomorúbb: rajtam kívül szinte senki nem szállt szembe a kijelentéseivel...

Gondolkodtam, hogy hogyan határozható meg a címben szereplő mérőszám. Objektíven talá a cég hivatalos álláspontjával ellentétes véleménynyilvánítások arányával lehetne meghatározni... Szubjektíven pedig idesorolhatók a hasonló irányultságú gondolatbűnök is, hiszen "Nagy Testvér mindenki fenekébe lámpást akar akasztani..."

Kedves  xxx!

Bizonyára megfordult már a fejedben, hogy miért is vannak beosztottaid. Talán azon is elgondolkodtál már, hogy valamilyen módon értékelni is kellene őket. Azt gondolom, hogy csalhatatlanul képes vagy erre, bármiféle részrehajlás nélkül meg tudod mondani, hogy ki mire képest és kvázi mennyit ér.
Ameddig csak ellátsz, mindenki pozitív véleménnyel van rólad; dícsérnek, szeretnek. Lehetséges, hogy ez annak a következménye, hogy csupa olyan embert állítottál magad mellé, emeltél ki közvetlen irányításod alá, akiknek megfelelő érzékük van a lojális munkavégzéshez. Azonban jó, ha tudod, a lojalitás nem minden - rövid távon csodafegyver, ám a hajbókolás közben nem lehet messzire látni. Hidd el, csak azt fogják mondani, amit hallani szeretnél és nem azt, ami való.
Többen megpróbálták mindezt és belebuktak. Ugyan nem tartalak akkora kvalitású embernek, de mondjuk talán érdemes elgondolkodni, hogy valamennyi diktátor ebbe bukott bele. Hitler, Sztálin, Rákosi, Szálasi és még sorolhatnám csupa olyan alattvalót tartott közvetlen irányítása alatt, akik a jól betanult három mondaton kívül értelmesen nem tudtak megnyilatkozni.

Két, egymásból következő alapja van ennek:
Büszkeség, amely talán azt jelenti, hogy kellemesebb érzés csalhatatannak lenni, semmint beismerni bármiféle tévesztést.
Balítélet, amely nem valós vélemény kinyilatkoztatását hozza azokról az emberekről akik bizony hát inkább az igazat szerették volna elmondani veled.

Tudod, amikor valaki lojálisnak látszik, az még nem biztos, hogy úgy lojális, ahogy neked kedvenc utánfutóid paroláznak. Gondold el, ha valaki segít valakinek hatalmon maradni, az még nem csak az adott személy kegyéből tölti be beosztását. Lehet, hogy van benne valami értelem is; ha csak csekély szikra, de akkor is valami.

Ja, hogy ezek merőben új gondolatok számodra? Eddig úgy gondoltad, hogy aki seggnyaló, az ért mindenhez? Ajánlom figyelmedbe mechba Polihisztorok országa című írását, illetve esetleg még a Tamagocsi posztot. De lehet, hogy olyan szellemi magasságban képzeled el a magad helyzetét, amely nem tesz lehetővé ilyen jellegű, a racionalitás talaján történő kitekintést. Hát, sajnos ki kell ábrándítsalak: NEM. Korántsem vagy ott és így nem is leszel.

A helyzetet illusztrálandó csatolok egy képet... azt hiszem, hogy hasonló volt a szitu.

Búcsúzom. És felejtelek.

Tegnap ígértem, hogy az Éjjeli vonatozás bejegyzésre adott kommenteknek megfelelően megpróbálom felvázolni, hogy hogyan képzelem el, ha majd én mondhatom meg, merre menjen a szekér. No, próbáljuk meg (haverommal konzultáltam előtte, pár infó tőle van hozzá).

Először formához a tartalom, azaz rövidtávú dolgok, ahogy a képzett mikulások mondják a Fővám tér környékén. Utánanéztem, hogy mi kell hozzá, hogy legyen saját vasutam, hát elég nagy a bürokrácia ezen a területen. Nem kiváltom a vállalkozóit, aztán jó estét kívánok, hanem valami sóhivataltól is alázatosan engedélyt kell kérnem erre. Érdekes, milyen fiatal gyerek vezeti.

Erről ugyan már írtam a Polihisztorok országa c. bejegyzésben, de nem mehetek el mellette szó nélkül. Áldott tehetség lehet ez a remek ember. 98-ban megszerzi első diplomáját, elkezd dolgozni, egy év múlva külföldi ösztöndíj, aztán átmegy egy másik céghez, 2002-ig újabb kétéves külföldi ösztöndíj, utána meg máris miniszteri gazdaságpolitikai tanácsadó, főigazgató, stb. Végre egy olyan ember, akinek elismerik a tehetségét. Végre valaki, aki túl tud lépni bármiféle segítség nélkül szenioritásalapú rendszerünk kötöttségein, itt, a Vörs Hadsereg útja végén...(kibírtam röhögés nélkül)

Szóval a szép-nagy sóhivatal könyökvédős gárdahadserege a beadott 792 darab papírom mindegyikét nagyítóval átnézi és megkapom a jóságos zöld színű "engedélyezem" pecsétet. Hurrá, nyaralunk.

Tervezzünk végre. Mondjuk ezt a múltkor nézegetett BDVmot szériát rám önti a MÁV, mert jó gazdájaként már szívott vele eleget és ilyen ócskavassal tuti megbukom, neki ott a Talent, a Desiro és a Flirt vagy mi. Van belőle 18 darab - ilyesmi infókat bányásztam össze. Ha 80%-os üzemkészséggel számolok (ez nekem bármiféle varázslatos trükkök nélkül a hadrafogható állományt jelenti), akkor 14 négykocsis szerelvényem van. Ne nagyon törjünk ki a keretekből ezek a vonatok Budapest-Vác-Szob és Budapest-Veresegyház-Vác vonalakon járnak.

A következő lépésben meggondolnám, hogy milyen időszakokban érdemes vonatnak járnia. Szerencsés ez a környék, mindenütt van buszozási lehetőség, így akár csuklóssal, akár sima busszal helyettesíthető a vonat. Érzésem szerint (ezért tuti le fognak kiabálni a vasútfanatikusok) mondjuk este 10 után és reggel 5 előtt nem kell a vonatnak járnia. Persze azért felmérném, hogy akarnak-e egyáltalán utazni az emberek éjjel vagy csak az ülések felhasítása és a tagelés miatt jelennek meg a szerelvényeken.

Ha a menetidő Vácra 44 perc, akkor egy vonat normálisan 120 percenként indulhat el azonos végállomásról (biztos van ennek valami speciális neve is), így az óránkénti közlekedéshez 2, a 30 percenkénti induláshoz 4 szerelvény szükséges.

A menetidő Szobra kb. egy óra, itt tehát 3 óránként tud fordulni egy szerelvény, hogy a mozdonyvezetőnek és a jegyvizsgálónak legyen elég ideje átsétálni a másik végére a vonatnak, stb. - 3 szerelvény az órás menetrendhez.

Veresegyház - Vác között hasonló analógia szerint 1,5 óra menetidő, pisikaki, stb miatt 4 szerelvény kell óránkénti induláshoz.

4+3+4 az 11, a maradék 3 négykocsis vonattal erősítgetem azokat, amelyeken sok az utas, esetleg besűrítgetek velük akkor, amikor több lene az utasom és hosszú lenne a követési idő. Lehet, hogy napközben is kiveszek pár vonatot, mert minek olyankor félóránként járni, ha mindenki iskolában van vagy a munkahelyén nézegeti az internetet?

Minden vonatra teszek vezetőt és kalauzt. Ez a 4-23h közötti szolgálati idővel, négybrigádos munkarenddel és némi tartalékkal számolva 12x5x2 főt, azaz 120 embert jelent, akiket éjjel nem dogloztatok, hanem 5 órán át készenlétben tartok kisebb díjazásért (olcsóbb talán, nem?). Kell még karbantartó a vonatokhoz, mondjuk 2 fő folyamatosan, az 10 emberke. Legyen mondjuk még 9, aki az anyagokat, bérelszámolást, stb intézi. Ja, meg én, aki csak blogol egész nap.

140 fővel tehát megoldottam ezt a vonalat. Szerintem kevesebb eszközzel, mint ma, mert sokszínű, meg retkesebb, meg másfajta vonat is jár errefelé.

De majd még folytatom, mert van rengeteg ötletem... csak a kollégák már úgy néznek rám, hogy "úristen, valami gond lehet, mechba egész nap veri a billentyűket".

Tegnap ezzel a vasutas témával foglalkoztam (szlogenek, ütemes menetrend). Amint látom elég sok érdeklődőt vonzott a dolog, így ma is hasonlóval próbálkozom.

Magam nem nagyon utazom vonattal, inkább autóval közlekedem. Tudom, gusztustalan környezetromboló vagyok, de én komolyan vettem miniszterelnökünk felszólítását:

Mindenkinek hozzá kell járulni a konvergenciaprogram sikeréhez!

Hát, mivel az állam önti bele a pénzt a vasútba meg minden más közlekedési alágazatba, ezért miattam ne tegye, inkább fogadja el tőlem az összes gépárműtulajdonos-szipolyozó előírásból fakadó befizetésemet. Örömmel, tényleg...

Szóval, egyik nap a Nyugati pályaudvaron vártam egy ismerősömet, aki az utolsó szobi vonattal érkezett 7 perccel éjfél után. Én ugyan kételkedtem benne, hogy volna még ilyen későn vonat, de volt, tényleg. Azért elgondolkodtató, hogy mennyibe kerül mindez. És akkor én hiába küzdök a közjóért???

Megszámoltam, a vonatról 30-an szálltak le, plusz a mozdonyvezető és a kalauz jegyvizsgáló. Ez elég jó kihasználtság, nem? Bukkanjon már felszínre egy kicsit közgazdász énem: koszt-benefit enelájzisz.

A MÁV honlapján nem sikerült megtalálnom, hogy milyen motorvonatotot láttam. A trains.hu segítségével rájöttem, hogy ez a BDVmot típus, aminek a teljesítménye 1520kW. Tegyük fel, hogy a 87 perces út 30%-ban vontatott teljes teljesítménnyel, ez 661,2kWh fogyasztást jelent. A Magyar Energia Hivatal honlapja 24,39 Ft-os egységnyi tarifát ad meg, a vonat tehát 16.130Ft-ot fogyasztott.

A mozdonyvezető és a jegyvizsgáló együttes bére legyen mondjuk havi 250eFt nettó, ez kb. 20 munkanappal jön össze, akkor tehát a munkáltatónál ez jó közelítéssel 625.000/20=31.250Ft/munkanap.

A pálya mentén is dolgozik jó sok ember (azt nem tudom, hogy a központ benne van-e ebben), őket valami pályahasználati díjon keresztül fizetik meg. Erre hosszas információgyűjtés és számolgatás után kijött 77.790Ft.

Ha összegezzük a dolgot, akkor 125.170Ft jön ki, ami utasonként kb. 4200Ft.

Ehhez képest a teljesárú díj Szob-Nyugati között 1.050Ft. Vegyük csak a felét, mert kedvezménnyel utazik az emberke, máshol szállt fel, stb, ez összesen 15.750Ft bevétel, utasonként 525Ft.

Az egy utasra jutó veszteség 3.675Ft. Ebből mi mindent lehetett volna venni nekik, hogy ne utazzanak, otthon érezzék jól magukat:

• 18 üveg sör
• 18 feles kommersz
• 7 doboz cigaretta
• 20 0,5l-es ásványvíz
• 10 hamburger.

És akkor miért nem ott helyben teszünk velük jót? Miért utaztatjuk őket? Ha csak a felét kapnák, máris fele lenne a veszteség, de abból is jól éreznék magukat az emberek...

Szerintetek?

Megint Állunk Vazze - MÁVért, értünk, utasokért. Érdekvédjük magunkat.

A Magyar Demokrata konzervatív hetilap levelezésében találtam egy olyan irományt, amely néhány téma végiggondolására késztetett.

A menetrenden lévő jövő... talán azt is jelentheti, hogy a jövőben nem lesz menetrend, hiszen azon nyugszik a jövő... Szabó Miklós nagyon jól összekapcsolta a két szlogent: a hosszabb búcsú lehetőségét talán a "később is jön vonat" optimista kijelentéssel lehetne lefedni... rosszmájúan és a napi tapasztalatok szerint inkább azzal, hogy a jobban kihasznált szerelvények egy kis zavartól is sokat késnek, esély sincsen behozni a lemaradást. Így többet kell várni a vonatra, a búcsú hosszabb is lehet és a menetrend is felejtős. 

Vasúti kommunikátorok és hozzáértők, meg ilyesmik is gyakran Szent Grálként tekintenek az ütemes menetrend misztikumára. Attól, hogy ütemesen jár a vonat, nem lesz hosszabb az üzemidő. Attól, hogy hosszabb lesz az üzemidő, még nem kell ütemesen járnia vonatnak. Attól, hogy jobban kihasználjuk a kapacitásokat, az még nem ütemes menetrend. Érdemes lehet elgondolkodni az ok-okozatokon és a szeszt a szösszel keverés veszélyein (f-betűs szóra áll a szám, de kultúrálódjunk...).

Érdekes, hogy ütemes menetrendre hivatkozva a MÁV-honlapnál azt írja ki, hogy nem található... ez olyasmi, mint a vonat végén a Start felirat (a Startnál sincs ilyen)

Emlékszik még valaki a "Velünk együtt a család", meg a "Vonattal természetesen", illetve a "Kell a vasút Európában" szlogenekre? Ezekre is vannak elég cinikus magyarázataim, de elsőként várnám az olvasók reakcióit. Rajta! Ugrás a billentyűzethez és írjátok meg, hogy mire asszociáltok ezekről! Várom a kommenteket és maileket.

Hétvégén történt velem egy érdekes esemény amellyel kapcsolatban elgondolkodtam: lehet-e egyáltalán másnak dolgozni hatékonyan? Szerintem nem. Az olvasó szerint?

Az történt, hogy káposztás harcsát szerettem volna készíteni. Az általam megvalósítani kívánt étekről még egy rövid videót is találtam a torzsasztal.com-on. Ehhez képest én valami más ízvilágra gondoltam, mondjuk olyanra, mint a túri káposztás harcsa.

Szó, ami szó, nem jött össze. Ez van - mondtam volna a munkahelyen és indultam volna reggelizni, ebédelni, kávézni, limózni, haverkodni, stb. Ehelyett otthon minden bajom volt; nem elég, hogy szalámis kenyeret kellett ennem a várt csemege helyett, mindennek tetejébe ki kellett hajítani a harcsát is.

A gyárban okozzak akár milliós kárt is, nem érdekel. Ha olyan környezetben dolgoznék, amely egy kissé érdekeltté tenne, ott se nagyon. Kisebb lett a jutalékom, mert eltörtek az eladandó üvegpoharak? És. Nem ezt vártam, másnap keresek egy újabb helyet, ahol talán. Közszektorban, naaaagy szervezetekben megbújva akár örömmel is tölthet el a jól leplezett kártékonyság.

Persze mindezt csak a mechba-szerep mondatja velem. Tisztában vagyok az együttműködés, a lojalitás, meg minden finomkodás elemi dolgaival.... másokhoz hasonlóan, soha, soha nem tennék ilyesmit. Vagy talán csak azért, mert nem érdekel?

Ha saját cégem lenne, akkor talán elgondolkodnék, hogy hogyan lehetne nem egésznapos látszatprogramokkal kitölteni a munkaidőnek hívott időtöltést. Bizony, rugdosnám az embereimet, hogy szolgáljanak érdekeim szerint. De addig? Addig tojok rá. Nem tetszik. De nem váltok, mert lusta vagyok. Mert így is megkapom azt, amit akarok. Ennél több motivációm nincs. Csak volt.

Sokszor nagyon megdöbbent, hogy mekkora bizonytalansággal készülnek bármiféle (üzleti) terveink... ez csupán jelenkori tünet vagy már jóval régebbi dologról van szó?

Augusztus 20. kapcsán szemezgettem régi magyar törvényekből; most is innen veszem a legfőbb forrást: 1949. évi XXV. törvény a Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági tervéről, az 1950. január 1-től az 1954. december 31-ig terjedő időszakra. Bátorság mondjuk 5 évre előre bármit is megmondani, de akkoriban biztosan lassabban forgott a történelem kereke. Ja, éppenhogy nem...?

Nézzünk pár célkitűzést:

Mohácson új, nagyteljesítményű nagyolvasztót, acél- és hengerművet, továbbá ferromangán-kohót és új alumínium-kohót kell építeni.

Ennek egy része sikerült; nem Mohácson, hanem Sztálinvárosban Dunaújvárosban, de ki gondolta, hogy a gaz Tito az imperialisták láncos kutyájaként fenyegeti új békeművünket.

 a Duna mellett új híd- és vasszerkezetgyárat kell építeni.

Igen, biztosan megvalósult valahol Európában...  hiszen mindenki az iparosítás lázában égett az édentől keletre...

Lovásziban földgáz felhasználására alapított erőművet kell építeni

Jaja, aminek falai az 1900-as évek eleje óta állnak... igaz, hogy Tormaföldén, de mindegy.

Meg kell építeni Budapesten a földalatti gyorsvasút első vonalát.

Azt hiszem, hogy ennek átadására csak 1970-ben került sor, pedig már az ókori görögök is...

Fel kell építeni az új Nemzeti Színházat.

Csak egy dátum, úgy véletlenül: 2002. március 15.

Már-már rosszindulatúan megfoghatnánk úgy is a dolgot, hogy tuti rosszul terveztek... Azonban a kockázatokat is kiemelték:

Az ötéves népgazdasági terv sikeres megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy:

• szigorúan takarékoskodjunk, szálljunk szembe minden pazarlással, erősítsük a közvagyon védelmét, összpontosítsuk az állam eszközeit a döntő feladatok végrehajtására;
• a legszélesebb dolgozó tömegek, munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek áldozatkészen, öntudatosan, fegyelmezetten dolgozzanak a terv megvalósításán, a munkaverseny városban és falun igazi népmozgalommá váljék;
• minden téren a legnagyobb éberséget tanusítsuk a belső és külső ellenséggel szemben, mely nem nyugszik bele a magyar dolgozó nép győzelmébe és ezután is minden tőle telhetőt el fog követni országépítő munkánk akadályozására;
• fejlesszük és erősítsük államunk munkás-paraszt jellegét, megvalósítsuk lépésről-lépésre a Magyar Népköztársaság alkotmányának céljait;
• a nemzet minden hazafias és alkotó ereje fogjon össze, a munkásság és a dolgozó parasztság szövetsége legyen megbonthatatlan a közös, országépítő munkában, a reakció, a kizsákmányoló elemek, az imperialista ügynökök ellen; legyen szilárd a munkásosztály és pártja, a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja vezetése;
• még szorosabb és szélesebb gazdasági kapcsolatokat fejlesszünk ki a szocialista Szovjetúnió és a szocializmust építő népi demokráciák gazdaságaival, mélyítsük el minden téren a baráti együttműködést az imperialistaellenes béketábor vezetőjével, a nagy Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal, a béke megvédésére, épitőmunkánk biztosítására.

Hát, szóval ezek bejöttek...illetve egyik sem jött be. A kockázatkezelést kissé elhanyagolták valószínűleg. És ma hogyan csináljuk ezt? Holnap kiderül...

A fenti címmel láttam egy könyvet, amelynek alcímei rögtön enyhe remegést idéztek elő bullshit izmaimban (az irodai szolgák legfejletteb aktív mozgásszervei):

• projekt- és programmenedzsment;
• projektportfolió-menedzsment (na, ez még a 100 amperes biztosítékot is kicsapta);
• projektorientált szervezetek menedzselése.

Még hiányzott a projektportfoliócentrikus ökomarketingmenedzsment (aminél a késes biztosíték helyére tett villáskulcs is elolvadna), de ez gondolom majd a második kiadás extrája lesz...

Projekt - nagyon nem sikerül erre az izére jó magyar kifejezést találni (lehet, hogy nem is akarunk). Vetítés, bálvány... egyik sem hangzik valami meggyőzően. Hívjuk inkább mondjuk labdának, akkor legalább lesz mögöttes tartalma is. Mint azt már tudjuk, a jó projekt, az jó projekt. A jó labda, az jó labda... megy ez.

Na, de mikor lesz jó egy labda? Általában a kemény a közkedvelt, legyen gömbölyű, stb... de a fő szempont, hogy ne rúgják felénk, ne minket bikázzanak vele. Gondoljuk csak át, mindenféle szervezetalakítási vagy vállalati kultúraváltási eksönt akkor hajtunk végre tisztességesen, ha csak a szomszéd kollégának kell emiatt álmatlanul forgolódnia a munka utáni 1-2 óra alvásidőben. Nagytudású projekttudorok értetlenül álltak a vellplennid prodzsekt használhatatlan irományaival a kezükben, amikor mondjuk a közigazgatás vagy a nagy állami mammutok dolgozói nem lelkesedtek azért, hogy nájntufájv munkaidejük (magyarosan nyóctónégyig) ezután este 11-ig tart. Annak se nagyon örvendtek, hogy ezután kétszer annyit kell dolgozniuk, pedig anno, hajajj. Önkéntesen. Ja, hogy akkoriban elcsalták? És, ma nem?

Ezzel szemben mi a helyzet a projektszerűen működő vállalatokkal? Vegyük szó szerint a helyzetet: csak egyszeri, alkalmi dolgok vannak, semmi alapfolyamat meg ilyesmi. Na, mondjuk Bélabá' a csavargyárban. Nem jön be se az alátétes, se csavaros eszű kolléga a műszakba (mert kirúgták őket). Bélabá' elkezd dolgozni eredeti helyén, az anyáknál. Ontja-ontja a sok rohadt anyát, tele vele az egész gyárudvar. És akkor összeül a cégvezetés, agyalnak, aztán Bélabá' műszakonként ide-oda ugrál az alátétes és csavaros gép között. Hurrá. Bélabácsit érdekli? Nem nagyon, de azért kap húsz Forint bónuszt. Projekt? Örömmel.

Egy kis illusztráció projekt előtt és után:

Azt álmodtam, hogy elterjedt rendesen ez a regadós szívása drága államunknak és egy csomó adóforintként valamikor befizetett összeg helyett kellett szegényemnek jelenlegi adóforintokból visszacsöpögtetni egy kis ellentételezést.

Aztán elkezdtem egy kicsit körbepislogni az esetleg várhatóan érintett területeken és egészen meglepő dolgokra akadtam. Érdekes, hogy nem egységes a gyakorlat az egyes részterületeken. Sejtés, hogy támogatni kell a Magyar Posta Zrt. működését. Ez a küldeményforgalmi díjak oldalán egy aprócska fügefalevéllel van takarva:

A feltüntetett árak bruttó árak. Az ÁFA mértékét és az SZJ számokat az Általános Szerződési Feltételekben részletezzük.

Na ilyen nincsen, de gátolhat ez minket? Innen alig 5-6 kattintásra elérhető a Küldeményforgalmi Üzletszabályzat, ami az Általános Szerződési Feltételek névre hallgat... Hát, ebben se nagyon találhatunk semmit, de az 5. számú függelék már tartalmas:

A szolgáltatás tárgyi adómentes.

Lelkesen felhívtam egyből a DHL-t, ahol kis keresgélés után elmondták, hogy 20%-as az ÁFA-kulcsuk. Hohó, hiszen azonos a szolgáltatás. Ja, lehet, hogy az az SZJ, amit az MP Zrt. használ, az csak az övék?

Akár az a logikusnak tűnő indoklás is meghúzódhat a háttérben, hogy minek fizessen adót a posta, ha azt úgyis a feladóra terhelné tovább. Nahát, hallottunk már ilyen jószívű államról? Az autópályákkal szemben pl. igen, ugyanis kis hazánkban az autópályakezelőnek nem kell felügyeleti díjat fizetnie, hiszen azt úgyis az állam fizetné meg rendelkezésre állási díj formájában...

És másutt? Látott már a kedves olvasó BKV vagy MÁV-jegyet? A MÁV-Start jegyének és a BKV-jegyeknek 20%-os kulcsa van, adótartalma 16,67%. Na, hogy is van ez?

Egy kedves ismerősöm hívta fel a figyelmem a BKV-val kapcsolatos könnyítésre az origo.hu cikke nyomán. Érdekes dolog, hogy a közlekedési társaságnak nem kell nyugtát adnia a jegyek mellé, mondván "évente több millió jegyet adnak el, és ennyi blokk kiállítása kivitelezhetetlen". Számoljunk már utána, hány doboz cigaretta fogy évente? És arról akkor miért kell nyugtát adni?

Gondoskodó állam = következetes állam. És a versenykorlátozás? Meg az EU-s koppintások a regadó miatt? Nem tanulunk?

Jártam egy irodában, amely végre olyan tevékenységet irányító emberek gyűjtőhelyeként funkcionált, akik ténykedése valóban munkának nevezhető... tehát nem valamiféle elvont közszférabeli vagy marketingcentrumnak kinevezett kínzókamra. Itt bukkantam az alábbi feliratra:

A hatékonyság szabályai

1. Végezd el most
2. Ami nincs leírva, az nem igaz
3. Egyszerre csak egyet
4. R E N D (dolgok a helyükön, funkcióban vannak)

A diszkréten a falon függő, bekeretezett "négyparancsolat" belegondolva valóban összefoglalja a hatékonyság összes feltételét.

Bölcs cégvezetőket mennyi ideig is képezgetik, hogy "tovább, tovább, tovább"? A cégbe belépésüktől, nem. Korábban. Lenyomja az érettségit, nagykorú lesz, szavaz, dönt... elhatározza, hogy ő márpedig cégvezető lesz. Nappali tagozaton tanulhat ilyet pl. a Budapesti Műszaki Főiskolán, a Szegedi Tudományegyetemen, ha pedig nem siekrült a felvételi akár nem túl magas követelményeit teljesíteni, akkor akár a School Of Business Zalaegerszeg Üzleti Szakközépiskola képzése alapján is.

Ez mind-mind közpénzből, bizony. A beosztottak finanszírozzák leendő, esetleg alkalmatlan főnökük tanulmányait, felkennté válását. Hát rajta. Akinek nem elég a közoktatás, az bármiféle fizetős iskolákba is beiratkozhat. Ha a titkok-titkát is akarja, akkor akár az Üzletvezetés Mestere is lehet, erre is szakosodott jónéhány intézmény.

De minek? Bizony, erre a négy (öt) pontra oktatják, gyepálják az embereket 1-2-5-10 éven keresztül. Hát bizony, a sok maszlag elmondásához rengeteg idő kell. Emberek, nem veszitek észre, hogy ez megint csak parasztvakítás? Jópár millió a semmiért...

Olvasom egy lapban, hogy egy cég a számára termelési alapanyagát fuvarozó céget lecserélte, mivel sokkal kedvezőbb ajánlatot kapott. Eddig semmi meglepő nincsen benne, de ha a színfalak mögé nézünk.

Persze ezt nem biztos, hogy megtehetjük, ezért merjünk álmodni sokadjára is: szóval nagy-nagy fatelepet látok magam előtt, ahová ütött-kopott kocsikban hordják be az alapanyagot. Nagy-nagy monopolhelyzetű szekérfuvarozó társaság (Első Királyi Szekérfuvarozó) magasan művelt kocsisai ülnek öntudatosan a bakokon, hiszen tisztában vannak vele, hogy a fele királyság összes szállításának megfelelő mennyiséget visznek; magukon érzik a puszták népének meleg tekintetét: ők szállították Dózsa máglyájának alapját is...

Szóval változik a világ, a "sötét középkort" egyre jobban fenyegeti az újkor hajnalának világossága: híre jő, hogy a király megengedte másoknak is a szekérfuvarozást. Nosza, szekérfuvarozó hosszú távú megegyezést köt a fuvardíjra, három év alatt a 100 ezüstös fuvardíjat 90-re csökkenti, még így is felülmúlva a várható piacvesztést (azért gondoljuk el, ezen rendesen izzadhattak az udvari matematikusok és csillagjósok...). Hatalmas lakoma, mindenki boldog, mindenki ünnepel.

Kéretlen kérő jő azonban: 85-ért vinne egy kocsi fát az erdőből a telepre. Gaz galád kincstárnokunk megmutatja a papirost a főszekértolónak, aki megadja ezt a kedvezményt, csakhogy ne veszítsen a fuvaron. Megy minden a megszokott kerékvágásban...

Csakhogy még jobban elszemtelenednek az gaz latorok, így a királyi szekérből kifogják a lovakat; neki már nem éri meg versenyezni. Sok a fa, biztosan lesz még 100 esztendeig, de nem. Minek? Színre lépő új hősünk, a Második Királyi Szekérfuvarozó nagyon kedvező ajánlatot tesz: 70 ezüstpénz kocsinként. Visszautasíthatatlan. Hamarosan új ruhában feszítenek a kocsisok... illetve várjunk csak: annyi a különbség, hogy az "1. kir SzF" felirat elé pingálták, hogy "1+". Hogyan érheti meg neki 70-ért? Ki tudja, az álmok néha érthetetlenek.

Felébredve fellapoztam a szakirodalmat:

Ha egy eszköz értéke attól függene, hogy melyik vállalat vásárolta meg, akkor a jelenértékek nem lennének összehasonlíthatók. Jusson eszünkbe, hogy a jó projekt az jó projekt.

Valóban, biztosan csak rémálom lehetett.

Ugyanolyan, de más. Mint a klónok, akik genetikailag egyformák, de tudatilag nem kell azoknak lenniük. A franchise - francia eredetű angol szó, de nagy sajnálatomra nem fordítható magyarra - is valami hasonlóról szól.

Kezdetleges formájának kialakulását mikorra tennéd, kedves olvasó? 19..., nem, nem. 18..., nem, nem. Sokkal régebben. A katolikus egyház vallásegységesítő törekvéseire gondolok, ahol 3 éves ciklusban ugyanazokat az olvasmányokat ismerhetjük meg, illetve az is igaz, hogy adott napon bármely rendes templomba betérve ugyanazt az olvasmányt hallgathatjuk meg. A év, B év, C év, évközi vasárnapok, ünnepek. Mindenütt egyforma. Nem különös? Itt még a külcsín is, meg a belbecs is egyezik. Az eljárások szabványosítottak, pont mint a hamburgerek világában. Picike különbség, hogy nem szerződésen alapul. Illetve csak klasszikus értelemben vett szerződést hiányolhatunk. 

A katolikus egyház végigkísérte a történelmet, de nem sokat változott. Vagy a (főként az európai) történelem kísérte végig a katolikus egyházat? Ezt mindenki döntse el világnézete szerint. Az egyház átitatja az élet minden területét / az élet átjárja az egyházat. Mindenesetre szinte mindenhol találkozhatunk franchise-nak becézhető dologgal.

Mennyiben tér el ez az egész zagyvaság a már-már köznyelvünkből is kiveszett szabványosítás fogalomtól? Továbbmegyek: mi a különbség a fennkölt nevű eljárás során átadott ismeretek és mondjuk az iskolai oktatás során elért, többé-kevésbé egységes tudásszint között? Nem hiszem, hogy más rendszerben 2x2 ne 4 vagy néha 5 lenne... Akkor meg?

Ez egyszerűen a vallás vagy a szabvány szinonimája. Netán kissé elrugaszkodva a nagy általánosítástól, ez az egész az intézményesített másolásról szól? Arról a tudásról, amiről már nem szégyen bevallani, hogy a kopipészttel (magyarul kontrolcékontrolvé) szereztük meg?

Mint két tojás - mondjuk az is lehet jelentős különbségű, gondoljunk csak a kolibri és a strucc tojásának méretbeli eltérésére. De a tojásrakásnak (ez franchise?) jobban vélelmezhető a haszna, mint egyes szolgaian másolt eljárások hasznosságának, nem?