Sokszor nagyon megdöbbent, hogy mekkora bizonytalansággal készülnek bármiféle (üzleti) terveink... ez csupán jelenkori tünet vagy már jóval régebbi dologról van szó?
Augusztus 20. kapcsán szemezgettem régi magyar törvényekből; most is innen veszem a legfőbb forrást: 1949. évi XXV. törvény a Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági tervéről, az 1950. január 1-től az 1954. december 31-ig terjedő időszakra. Bátorság mondjuk 5 évre előre bármit is megmondani, de akkoriban biztosan lassabban forgott a történelem kereke. Ja, éppenhogy nem...?
Nézzünk pár célkitűzést:
Mohácson új, nagyteljesítményű nagyolvasztót, acél- és hengerművet, továbbá ferromangán-kohót és új alumínium-kohót kell építeni.
Ennek egy része sikerült; nem Mohácson, hanem Sztálinvárosban Dunaújvárosban, de ki gondolta, hogy a gaz Tito az imperialisták láncos kutyájaként fenyegeti új békeművünket.
a Duna mellett új híd- és vasszerkezetgyárat kell építeni.
Igen, biztosan megvalósult valahol Európában... hiszen mindenki az iparosítás lázában égett az édentől keletre...
Lovásziban földgáz felhasználására alapított erőművet kell építeni
Jaja, aminek falai az 1900-as évek eleje óta állnak... igaz, hogy Tormaföldén, de mindegy.
Meg kell építeni Budapesten a földalatti gyorsvasút első vonalát.
Azt hiszem, hogy ennek átadására csak 1970-ben került sor, pedig már az ókori görögök is...
Fel kell építeni az új Nemzeti Színházat.
Csak egy dátum, úgy véletlenül: 2002. március 15.
Már-már rosszindulatúan megfoghatnánk úgy is a dolgot, hogy tuti rosszul terveztek... Azonban a kockázatokat is kiemelték:
Az ötéves népgazdasági terv sikeres megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy:
szigorúan takarékoskodjunk, szálljunk szembe minden pazarlással, erősítsük a közvagyon védelmét, összpontosítsuk az állam eszközeit a döntő feladatok végrehajtására; a legszélesebb dolgozó tömegek, munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek áldozatkészen, öntudatosan, fegyelmezetten dolgozzanak a terv megvalósításán, a munkaverseny városban és falun igazi népmozgalommá váljék; minden téren a legnagyobb éberséget tanusítsuk a belső és külső ellenséggel szemben, mely nem nyugszik bele a magyar dolgozó nép győzelmébe és ezután is minden tőle telhetőt el fog követni országépítő munkánk akadályozására; fejlesszük és erősítsük államunk munkás-paraszt jellegét, megvalósítsuk lépésről-lépésre a Magyar Népköztársaság alkotmányának céljait; a nemzet minden hazafias és alkotó ereje fogjon össze, a munkásság és a dolgozó parasztság szövetsége legyen megbonthatatlan a közös, országépítő munkában, a reakció, a kizsákmányoló elemek, az imperialista ügynökök ellen; legyen szilárd a munkásosztály és pártja, a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja vezetése; még szorosabb és szélesebb gazdasági kapcsolatokat fejlesszünk ki a szocialista Szovjetúnió és a szocializmust építő népi demokráciák gazdaságaival, mélyítsük el minden téren a baráti együttműködést az imperialistaellenes béketábor vezetőjével, a nagy Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal, a béke megvédésére, épitőmunkánk biztosítására.
Hát, szóval ezek bejöttek...illetve egyik sem jött be. A kockázatkezelést kissé elhanyagolták valószínűleg. És ma hogyan csináljuk ezt? Holnap kiderül...