Sokszor nagyon megdöbbent, hogy mekkora bizonytalansággal készülnek bármiféle (üzleti) terveink... ez csupán jelenkori tünet vagy már jóval régebbi dologról van szó?

Augusztus 20. kapcsán szemezgettem régi magyar törvényekből; most is innen veszem a legfőbb forrást: 1949. évi XXV. törvény a Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági tervéről, az 1950. január 1-től az 1954. december 31-ig terjedő időszakra. Bátorság mondjuk 5 évre előre bármit is megmondani, de akkoriban biztosan lassabban forgott a történelem kereke. Ja, éppenhogy nem...?

Nézzünk pár célkitűzést:

Mohácson új, nagyteljesítményű nagyolvasztót, acél- és hengerművet, továbbá ferromangán-kohót és új alumínium-kohót kell építeni.

Ennek egy része sikerült; nem Mohácson, hanem Sztálinvárosban Dunaújvárosban, de ki gondolta, hogy a gaz Tito az imperialisták láncos kutyájaként fenyegeti új békeművünket.

 a Duna mellett új híd- és vasszerkezetgyárat kell építeni.

Igen, biztosan megvalósult valahol Európában...  hiszen mindenki az iparosítás lázában égett az édentől keletre...

Lovásziban földgáz felhasználására alapított erőművet kell építeni

Jaja, aminek falai az 1900-as évek eleje óta állnak... igaz, hogy Tormaföldén, de mindegy.

Meg kell építeni Budapesten a földalatti gyorsvasút első vonalát.

Azt hiszem, hogy ennek átadására csak 1970-ben került sor, pedig már az ókori görögök is...

Fel kell építeni az új Nemzeti Színházat.

Csak egy dátum, úgy véletlenül: 2002. március 15.

Már-már rosszindulatúan megfoghatnánk úgy is a dolgot, hogy tuti rosszul terveztek... Azonban a kockázatokat is kiemelték:

Az ötéves népgazdasági terv sikeres megvalósításához elengedhetetlenül szükséges, hogy:

• szigorúan takarékoskodjunk, szálljunk szembe minden pazarlással, erősítsük a közvagyon védelmét, összpontosítsuk az állam eszközeit a döntő feladatok végrehajtására;
• a legszélesebb dolgozó tömegek, munkások, parasztok, értelmiségiek, kisemberek áldozatkészen, öntudatosan, fegyelmezetten dolgozzanak a terv megvalósításán, a munkaverseny városban és falun igazi népmozgalommá váljék;
• minden téren a legnagyobb éberséget tanusítsuk a belső és külső ellenséggel szemben, mely nem nyugszik bele a magyar dolgozó nép győzelmébe és ezután is minden tőle telhetőt el fog követni országépítő munkánk akadályozására;
• fejlesszük és erősítsük államunk munkás-paraszt jellegét, megvalósítsuk lépésről-lépésre a Magyar Népköztársaság alkotmányának céljait;
• a nemzet minden hazafias és alkotó ereje fogjon össze, a munkásság és a dolgozó parasztság szövetsége legyen megbonthatatlan a közös, országépítő munkában, a reakció, a kizsákmányoló elemek, az imperialista ügynökök ellen; legyen szilárd a munkásosztály és pártja, a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja vezetése;
• még szorosabb és szélesebb gazdasági kapcsolatokat fejlesszünk ki a szocialista Szovjetúnió és a szocializmust építő népi demokráciák gazdaságaival, mélyítsük el minden téren a baráti együttműködést az imperialistaellenes béketábor vezetőjével, a nagy Szovjetúnióval és a népi demokráciákkal, a béke megvédésére, épitőmunkánk biztosítására.

Hát, szóval ezek bejöttek...illetve egyik sem jött be. A kockázatkezelést kissé elhanyagolták valószínűleg. És ma hogyan csináljuk ezt? Holnap kiderül...