A mi Ferencünk bedobta a törülközőt, a szabad madarak leszármazottai meg elkapták, beletörölték frissen mosott kezüket és odébbálltak; részletesen mondjuk itt írnak róla. A világért sem szeretném Pontius Pilátust "ezekhez" hasonlítani, de hát valahogy ez a helyzet.
Szóval elképzelem, ahogy Kóka és Gyurcsány ülnek szombaton reggel a kihalt Parlamentben:
- Szóval, Te hívod vagy én? - kérdezte GyF.
- Jajj, hát nem is tudom. most még te vagy a miniszterelnök, nem? - kortyolt italába KJ.
- Na jó, akkor én. A hétszázát!
Kicsit odébb, Horváthéknál éppen készült a szombati ebéd: sertéspörkölt nokedlival. Ágink kinyúlt macinaciban volt, éppen fehér pólójába törölte kezét, amikor felcsendült az ismerős dallam: "Óh igen, igen, igen". Már ideje lenne lecserélnem - gondolta, és belevihogott a telefonba:
- Miniszterelnököm, csácsumicsá!
- Ágnes, úgy határoztam, határoztunk, nem könnyen, persze tele kétségekkel, de azt hiszem, ööööö, szóval hát végiggondoltuk és menned kell....
Ezzel kezdődött az egész. És kik szívták végig azt, hogy a szabad madarak végre kirepülnek a kormányból? Ők? Ugyan már, 2 perc alatt találnak állást valamelyik baráti cégnél. Na, akkor kik is? Gondol valaki a névtelen második vonalra? A lekötelezett elvt barátokra, az elkötelezett pozíciót betöltő személyekre?
Van egy jó sztorim: vezérigazgató-helyettes igen szerette a vodkát; itta is rendesen. Mondjuk hat hónap regnálás után tűrhetetlenné vált a helyzet. Mindenki talált magának helyet, csak közvetlen beosztottja, titkárnője és szakmai titkára került parkolópályára... pedig hát igazán ők fogták a homlokát miközben visszafelé forgott odabent a fogaskerék.
Én nem mondom, hogy ilyen mély kapcsolat lehetett a lemondott madárkák és a legnagyobb áldozatok között... de tuti sok névtelen hős, dehogy hős: áldozat van most is. Gondoljunk rájuk szeretettel, ne háborogjunk ha államigazgatásunkban mondjuk Koordinációs Főosztályok, Igazgatásfejlesztési Projektigazgatóságok vagy ilyesmik alakulnak. Jajj de szép, ki szabadon jár...