Ebben a posztban nem a háromnyelvű szótár megalkotását szeretném véghez vinni, csupán egyetlen kifejezésen keresztül rávilágítani a nyelvek sokszínű zagyvaságára és a majmolás művészetének újabb térhódítására.
Önéletrajz, milyen szép magyar szóösszetétel. Valaki a helyzet kívánta kisebb-nagyobb ferdítésekkel leírja, hogy hol mi lett volna a feladata, hány kutyája-macskája van, mikor született és hazudik valami szépet hobbijára vonatkozóan is. Jajj. No, de ne a tartalmi részt minősítsük, vannak erre "szakképzett" személyügyi szakemberek.
Elkezdtünk ámerikásan élni és gondolkodni... meg beszélni. Mondjátok, mi az angol megfelelője az önéletrajznak (nem ér szótárazni)... na? Curriculum vitae? Ez se rossz. Az autobiography szó esetleg beugrott valakinek?
Nézzük gugli-barátunk statisztikáját:
A "curriculum vitae" keresésre kb. 4millió találatot ad. Gondolom ez túl bonyolult lehet, mert a "cv"-re már 181milliót. Az "autobiography" 20,3millió helyen jelenik meg. Szeretünk rövidíteni, igen. Írásban és szóban is. De akkor tegyük helyesen.
A cv rövidítés nagyon elterjedt. Miből is ered? A latin (istenem, biztos sokakban egy világ omlik össze, hogy ez nem eredeti angol szó) curriculum vitae birtokos szerkezetből, amit "kurrikulum vité"-nek kellene és illik mondani. És hogyan ejtjük a cv-t? "Szíví"? Nem szerencsésebb az "oké" mintájára a "kéjví" vagy a "kjúví" használata?
Alkalmazza valaki az "ér"=életrajz vagy az "ab"=autobiography rövidítéseket? Miért nem? Mert a legutóbbi míting brékjében az édzsáros szívít kért az epplikenttől?
Van szép nyelvünk, vannak gyönyörű szavaink. Ne szégyelljük használni őket!
