Ekkor a tizenkettő közül az egyik, a karióti Júdás, elment a főpapokhoz, és ezt kérdezte tőlük: "Mit adtok nekem, ha kezetekre adom?" Azok harminc ezüstöt fizettek neki. Attól kezdve már csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa nekik.
Mt 26, 14-16
Vasutassztrájk, mi más lehetne a mai téma. A VDSZSZ-honlapján rengeteg érdekes dologra lehet bukkanni, érdemes böngészgetni, de tényleg.
Megtudhatjuk például, hogy az egyik dolgozó jegyvizsgáló a sztrájktanyán lakott jól:
A sztrájkoló jegyvizsgálók a Keletiben éppen prököltet készítettek, amikor egy kollégájuk hozzájuk csapódott, aki azt állította, hogy sztrájkol. Az ebéd elfogyasztása után azonban felugrott, majd megindult a kijárat felé. [...] Vélhetően ő hozta be a Keletibe, és vitte aztán Hatvanba a szerelvényt.
Hát, igen, a merőben toleráns szakszervezetisek nyilván ezt is elnézik neki. A munkáltatónak volt más érdekes akciója is, 5.000Ft-ot fizet szolgálatonként mindenkinek, aki dolgozik. Az erről szóló szabályozás a Startnál és az anyacégnél különbözik.
Start:
MÁV:
A teljes szabályozások a www.vdszsz.hu oldalon elérhetők.
Időközben rátaláltam a Trakció hasonló szabályozására is a Mozdonyvezetők Szakszervezete honlapján:
Bemennek a manyusok a munkahelyre (már ha bejutnak persze). Kockára unja a fejét a dolgozó tettrekészen a gondolom erre méretezett várakozóban, közben elszív két doboz cigit, majd az ötezres tudatában hazamegy. Ez akkor a közszolgák többségének alapból járna, nem?
A Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete ezt júdáspénznek tartja. Tessék már egy kicsit értőbben elolvasni Máté evangéliumának vonatkozó részét! Kééérem, naaa.
Érdekes egyébként, hogy a munkáltatónak ilyen ökörségeket van pénze kifizetni, miközben a nettó kettőötvenre azt mondta, hogy nem. Érdekes, hogy a MÁV-os egyértelműen a sztrájk alatti elégséges szolgáltatás biztosításában részt vevőkre vonatkozik (fejlesztő technikus, az aztán nagyon kell a minimum szinthez), a Startos meg mindenkire, határozatlan ideig. Tehát irodában nézgelődő nagyon szakértő és mondjuk a fényképészek is kapják a pénzt nélkülözhetetlen munkájuk után.
Végezetül pedig álljon itt egy remek jegyzőkönyvrészlet a MÁV-honlapról. Aki ebben nem talál alany-állítmány egyeztetési hibát vagy minden mondatban megtalálja ezeket a kötelező kellékeket (főleg a munkáltatói oldalt érdemes böngészgetni), annak ajánlok egy alapfokú magyar nyelv tanfolyamot. Tudom, hogy a beszélt nyelv és az írott nyelv különbözik, de azért...
Elnök: (Zsoldos Mariann úrnő) Jó. Tehát, azt gondolom, hogy a munkavállalóknak és a munkáltatónak együttműködési kötelezettsége is van, és azért, hogy csak azért, hogy törjünk borsot a nem tudom, kinek az orra alá, hogy megzavarjuk a privatizációs folyamatot, mert szerintem, a saját orruk alá törnek borsot a munkavállalók azzal, hogyha nem azon tevékenykednek, hogy minél jobban működjön a vállalat, akkor ez így eléggé érdekes érvelés volt, bocsánatot kérek azért, hogy miért kellene kifizetni. Mert, ilyen formában, hogyha a villamos ipari dolgozók úgy döntenének, hogy most akkor ők nem akarnak áramot adni a vasúti közlekedéshez, és lekapcsolják a kapcsolót, mert most úgy döntöttem, akkor ők is meg tudják zavarni ezt a folyamatot. És ott csak egy kapcsolót kellene megnyomni. De, mégsem teheti meg.
VDSZSZ: Mariann, ezek az érvek, ha jól emlékszem az ismereteimből, az 50-es években voltak divatban. Ne együk meg az aranytojást… mi volt a követelésekkel? Hát, akkor mit lehetett követelni? Aki követelt, elvitték Recskre. Nem hallottál ilyeneket?
Elnök: (Zsoldos Mariann úrnő) Nem.
VDSZSZ: Letépték a karmait. Itt, a szomszédban. Ha valaki ott mert, követelni. A régi, szép idők. Ugye? Örülni kell annak, hogy van munkahely, meg, van munkaszerződés. Nehogy valaki kinyissa a száját, mert az jogellenes. Nincs rá joga, bármit is kérni. Főleg, ígéretnek a teljesítését.
VDSZSZ: (Gaskó István úr) Megállapodás volt.
VDSZSZ: Ami aztán megállapodás… bocsánat. Mindig eltévesztem. Azért mondtam, az ígéret, aki azt tartja, az meg is állapodik… ha valaki megígér valamit. Nem értem ezt a kifordítását a valóságnak. Egyszerűen, nem értem.
VDSZSZ: (Gaskó István úr) És miért nem lehetne együtt örvendezni ennek a…
Elnök: (Zsoldos Mariann úrnő) Elnézést kérek, de Nemzeti Fejlesztési Terv II, és Európa Uniós pénz…
VDSZSZ: Jaj, jaj!
Elnök: (Zsoldos Mariann úrnő) Elnézést, a saját részt teljesíteni kell hozzá. Ez az egyik. Most bocsánatot kérek…
VDSZSZ: (Gaskó István úr) …fölzárkóztatása a béreknek, az hol van?
Elnök:(Zsoldos Mariann úrnő)
Zsoldos Marianna: De, én láttam olyat… milyen hitelnek hívták? E hitel, vagy valami ilyesmi volt, amikor elkezdték a vállalkozásokat indítani, hogy váljon valaki vállalkozóvá. Elment a bankba, felvette a hitelt, egykét hétig nagyon jól laktak, nagyon jókat iszogattak, aztán utána a vállalkozás nem indult be, és vissza kellett fizetni a hitelt. És elvitték a javakat.
VDSZSZ:(Gaskó István úr) … nem akarsz analógiát vonni, mert azt kikérem…
VDSZSZ:Mariann, Kazincbarcikán volt egy nagygyűlés, ott valami vegyi ipar létezik. És ott a kiváló menedzsmentet képviselő vezérigazgató, kipattant az elképedt tömeg elé, és közölte, hogy nem adok nektek karácsonyra semmi jutalmat így, mert úgyis csak elpazarolnátok. És a birkák ezt hagyták.
Elnök:(Zsoldos Mariann úrnő)
Zsoldos Marianna:És így is…
VDSZSZ:És ezt meg lehetett csinálni ebben az országban. Most ugyanez a szöveg. Minek adjuk oda a pénzt a vasutasnak…
VDSZSZ:(Gaskó István úr) Csak megissza.
VDSZSZ:…csak elköltené, meginná.
VDSZSZ:(Gaskó István úr) Elviszi a kocsmába.
VDSZSZ:Ezt mondtad, Mariann.
Elnök:(Zsoldos Mariann úrnő) Nem ezt mondtam.
VDSZSZ:Hát, de, ezt mondtad.
VDSZSZ:(Gaskó István úr) Hát, de az analógiád ez…
Elnök:(Zsoldos Mariann úrnő)
Zsoldos Marianna: Az analógiát a MÁV szempontjából hoztam elő. Most van bevétel, költsük el, és a fejlesztésre, meg a jövőnkre nem fordítunk. Nem a munkavállalóra. Bocsánat. Én a munkavállalóinkról ilyet nem gondolok. És abban, hogy a munkavállalók… nem ezt mondtam, nem kell kiforgatni, hogy mit mondtam. Jó? Tehát…
VDSZSZ:(Gaskó István úr) Jó. Majd elmondjuk akkor az analógiádat.
Elnök: (Zsoldos Mariann úrnő) Jó. Köszönöm. Azt is, hogy lemondtam a rám eső részről, mert…
VDSZSZ: (Gaskó István úr) Ezt nem hallottam még.
Elnök: (Zsoldos Mariann úrnő)
Zsoldos Marianna: Nem? Pedig én már többször elmondtam, mert úgy gondolom, hogy nem illet meg. Mert, a munkabéremért én megdolgozok, és énnekem azt nem vagyok hajlandó olyan pénzt, semmilyen formában nem tartom, egyáltalán, etikusnak sem, meg olyannak sem. Most a jogoson nem akarok vitatkozni. Olyannak, hogy megilletne ez a fajta juttatás. Magyar privatizáció során nagyon sok cég munkavállalói kaptak. Bocsánat, az előbb említett cégnek a munkavállalói, amikor tőzsdére ment a cég, sokmillió forint értékű részvényt kaptak. Sokmillió forint értékűt. 90-es évek közepén miért nem mutatta soha a MÁV, hogy azon cégeknek, akiknek szállítmányoz, mennyi pénzt és milyen formában kaptak a privatizáció során?
Egyébként a Mariann férfinév...("Zsoldos Mariann úrnő")
