Hétvégén történt velem egy érdekes esemény amellyel kapcsolatban elgondolkodtam: lehet-e egyáltalán másnak dolgozni hatékonyan? Szerintem nem. Az olvasó szerint?

Az történt, hogy káposztás harcsát szerettem volna készíteni. Az általam megvalósítani kívánt étekről még egy rövid videót is találtam a torzsasztal.com-on. Ehhez képest én valami más ízvilágra gondoltam, mondjuk olyanra, mint a túri káposztás harcsa.

Szó, ami szó, nem jött össze. Ez van - mondtam volna a munkahelyen és indultam volna reggelizni, ebédelni, kávézni, limózni, haverkodni, stb. Ehelyett otthon minden bajom volt; nem elég, hogy szalámis kenyeret kellett ennem a várt csemege helyett, mindennek tetejébe ki kellett hajítani a harcsát is.

A gyárban okozzak akár milliós kárt is, nem érdekel. Ha olyan környezetben dolgoznék, amely egy kissé érdekeltté tenne, ott se nagyon. Kisebb lett a jutalékom, mert eltörtek az eladandó üvegpoharak? És. Nem ezt vártam, másnap keresek egy újabb helyet, ahol talán. Közszektorban, naaaagy szervezetekben megbújva akár örömmel is tölthet el a jól leplezett kártékonyság.

Persze mindezt csak a mechba-szerep mondatja velem. Tisztában vagyok az együttműködés, a lojalitás, meg minden finomkodás elemi dolgaival.... másokhoz hasonlóan, soha, soha nem tennék ilyesmit. Vagy talán csak azért, mert nem érdekel?

Ha saját cégem lenne, akkor talán elgondolkodnék, hogy hogyan lehetne nem egésznapos látszatprogramokkal kitölteni a munkaidőnek hívott időtöltést. Bizony, rugdosnám az embereimet, hogy szolgáljanak érdekeim szerint. De addig? Addig tojok rá. Nem tetszik. De nem váltok, mert lusta vagyok. Mert így is megkapom azt, amit akarok. Ennél több motivációm nincs. Csak volt.