Mint az már elhangzott, mindent olyannak ítélünk, mint amilyennek érezzük azt. Ha semmilyen ingert sem gerjeszt bennünk valami, akkor az felejtős; nem foglalkozunk vele... illetve kitalálunk róla egy csomó dolgot magunktól.

Miért van ez? Lehet, hogy olyanok vagyunk, hogy mindenről véleményt szeretnénk alkotni... ezt elvetném, mert valóvilágéknál ez nem elvárás. Az érdekcsoportok inkább annak örülnének,ha az ő álláspontjukat zengené mindenki; előbb azonban azt meg kell ismertetni a befolyásolni óhajtott tömeggel - ideális esetben még ezt megelőzően célszerű azt ki is találni. Újabb ció jön: kommunikáció.

A szó magyarázata a hivatkozott helyről: Az információcsere folyamata általában egy közös jelrendszer segítségével. Nézzük szavanként:

információcsere - tehát valamilyen kölcsönös dolgoról lehet szó, adok-kapok, nekünk is jó, nektek is jó. A ládából mi jön? Hogy szólok vissza? Nem, hülyeség, hogy elkapcsolok, hogy ezt a mocskot ne halljam. A másik adón más logó alatt más emberke nem mond mást. Váltottam? Nem. Visszajeleztem? Nem.

folyamat - észlelések sorozata. Nem egy dolog tehát, több valami. Mégis, mennyi? Nem kommunikáció, ha nem mondok semmit (fura a nyelv, hogy lehet még semmit se mondani...)? De. A semmi az semmi? Igen. És a sok semmi? Az több, tehát már folyamat? Akkor lehet, hogy nincsen olyan, hogy semmitmondó, mert olyat nem lehet kommunikálni? Akkor eggyes kommunikátorokra mi szükség van? egyáltalán léteznek?

általában - nem mindig, néha. Egyszer-egyszer, de kizárt, hogy állandóan így legyen. Különben semmi értelme ennek a szónak. És tudjuk: minden szónak súlya van. Vagy nincs? Akkor a felesleges leírása is egyfajta környezetszennyezés?

közös - mindkettőnké, valamennyiünké. Nem csak a tied. Nem csak a közlőé, hanem a befogadóé is. Általában, ez sokatmondó...

jelrendszer - a jeleknek magukban semmi értelmük, csak jelentést tulajdonítunk nekik. Ha megegyezünk, hogy mi mit jelent, akkor az már befolyásolás, nem? Ne menjünk bele a döntéshozatali elvekbe. Így van.

Aki lusta volt végigolvasni és a következő fejezetre ugrott, az valóban nem hagyott ki talán semmit. Azt boncolgattam, hogy már maga a kommunikáció szó egy nagy humbug; sok-sok kérdést hagy nyitva és még nem is használtuk rosszindulatúan.

Vetítsük ki ezt az egészet álomgyárunkra. Belső kommunikáció vagy minek hívják ezt a dolgozók tájékoztatása című butaságot. Találkozott már valaki korrekt ilyesmivel? Én nem nagyon hallottam volna ezt. Sötét álmomban is hasonlókat vizionálok: mondjuk legyen egy cégátalakítás; elmondjuk az embereknek vagy se? Megértik? Biztosan, ha megfelelően tesszük ezt. De mondjuk vagy sem? Miért kellene, csupa pluszmunka... Miért ne kellene, sokkal korrektebb lenne... de minek? Rosszindulatúéknál megint kigyullad a "hohó"-felirat: de hát ezt csinálják velem mindenhol: kisbolt, nagybolt, békávé, pótkávé. Nem mondanak semmit, meg elbújnak, hogy ne is kelljen. Ragyogó.

Menedzsereinknek egy kis házi feladat: tessék mutatni egy olyan honlapot, ahol korrekt tájékoztatást ad a vállalat, hogy mi lesz az aktuális átszervezés során a hozzá eddig lojális, 30 éve nála dolgozó emberekkel... Álmomban nem volt ilyen. Felébredtem és tényleg nem találtam...