Magyarország a polihisztorok országa? Lehet. Ebben az esetben viszont Hermann Ottó sajnos elvesztette az utolsó magyar polihisztor besorolását...

A hivatkozott szómagyarázat egyértelműen mondja, hogy férfiút illethet a cím. Szivárványosodó világunkban azonban ez mindenféle trendnek ellentmondana, mivel:

• mindenki majd maga eldönti nemi identitását vagy
• a hölgyek sem lehetnek kirekesztve e nemes címből.

Ennyi kis bevezetés után lássuk a lényeget, mármint ami e bejegyzés megírására késztetett. Ismét elkalandozott képzeletem egy kicsit... képzeletbeli vállalatcsoportunkból újabb taggal bővül, az ezt alkotó szervezeti egységek pedig új típusú szervezetbe rendeződnek. Eddig semmi meglepő nincsen... miért ne lehetne ilyen, ugye? Mondjuk az már egy kicsit meghökkentő, hogy az új cég vezetését nem a terület eddigi első számú embere látja el, hanem egy másik, teljesen eltérő területet ismerő, azt már-már átlátó személy. Hohó, itt az első polihisztor.

Szinte az sem lep meg senkit, aki aranyos országunkban egy kicsit is képzeleg mindenféle szervezés-vezetés tárgykörben, hogy ez a polihisztor néhány új emberkét is ültet a képzeletbeli villanyoszlop alsóbb ágaira. Mint az a Magyar Tudomány 2002. augusztusi számában publikált tanulmányból (9. ábra főként) is látszik, az alsóbb szintek egyre közelebb vannak a földi halandók által használt rétegekhez, azonban az ártalmakat is itt jelölik nagyobbnak. Meg ugye a fentről le-leeső guanó is őket találja meg elsőként... Egyébként mi sem természetesebb annál, hogy valaki nem kíván elszakadni régi környezetétől és volt kollégáit, "ismerőseit" hozza magával új helyére, akik tehát szintén polihisztorok.

Ez a képzelgés egyre több polihisztorhoz vezetne, így mielőtt végre már a vas és acél országa lehetnénk, mint rendszerré szervezett irracionalitás, előtte jóval már a "polihisztorok büszke földje" címet is magunkénak tudhatnánk.

Persze a barátok és lekötelezettek kiválasztása képzeletbeli világunkban (az általában tapasztalttól eltérést ki-ki maga ítélje meg...) semmiféle alapra nem támaszkodhat (ha már gonoszat álmodunk, akkor legyen valóban irracionális minden); hanem az szinte csak a "hatalomhoz majd észt is ád az Isten" szigorú és következetes betartásával történhet meg. Így történhet meg, hogy esetleg azonos tudásszinttel, hasonló képzettségekkel, gyakorlattal, stb. rendelkező egyének még csak az első számú polihisztor színe elé sem járulhatnak bizonyítani rátermettségüket, hiszen a király mindig bölcs és igazságos, de általában nem kíváncsi (legalábbis nincsen ilyen meseélményem). Rosszindulatúak tovább is gondolhatják a sztorit és nem egy-két meg nem hallgatott további jelentkezőt képzelhetnek ide, hanem mondjuk mindjárt 50-et akár...

Hatékonyság, igen. Képzeletbeli vállalatunk tovább dübörög, röppályája a Pannon Puma ugrásánál sokkal messzebbre vezet. Mint mindig.

A fenti leírás természetesen csak a képzeletem, túl élénk fantáziám szüleménye lehet. Kossuth Lajos 1841-ben megfogalmazott vágya, mely szerint „A bitorlott reputatiók ideje lejárt, s ész a hatalom, ész a tudomány, mely privilégiumot nem ismer" már biztosan tartalmas valóságot alkotva él valóságos rendszerünkben... vagy nem?