A részeg sírásó látomása ihlette gyászos humornál egy kicsit mélyebb témába szeretnék belemenni: a múlt megítélésébe, az életben elkövetett cselekmények után a végső nyughely megadásának/felszámolásának kérdésébe.
Szóval most volt Mindenszentek ünnepe és Halottak napja. Sokan összekapcsolják e két ünnepet, nem is különítik el őket. Pedig bizony, különböző ünnepek. Mindenszenteket a katolikusok november 1-én, az ortodoxok egy héttel később tartják. A halottakra 998 óta november másodikán (is) szokás emlékezni; mondjuk érdekes, hogy már ekkor is csak azért ünnepeltek, hogy jóban legyenek velük az 1000-re várt világvége eljövetelekor.
Hmm, előtte nem szerették őket? Nem múltak el az előítéletek, konfliktusok? Pedig a gyorsan súlyukat vesztő földi maradványok nem sokat tehetnek arról, hogy a bennük lakozott lélek miként vezérelte a szöveteket. Sem akkor, sem ma nem tudunk és akarunk megbocsátani; pedig jó lenne.
Mechba például Halottak napján ellátogatott a Kerepesi Temetőbe vagy ahogy ma mondják a Fiumei úti Sírkertbe. És gyertyát tett sok helyre, nem csak a ma vállalni divatos személyek nyughelyéhez:
- a Munkásmozgalmi Pantheonhoz;
- Kádár János sírjához;
- Batthyány Lajos mauzóleumára;
- Bethlen István jelképes nyughelyére;
- Antall Józsefnek;
- József Attilának;
- a II. világháborúban elhunyt magyaroknak;
- az 1956-ban kivégzett magyaroknak (most hősöknek mondottak);
- az 1956-ban kivégzett magyaroknak (korábban hősöknek mondottak);
- a II. világháborúban Magyarországon elhunyt szovjet katonáknak és
- az 1956-ban meghalt szovjet katonáknak.
Szóval a turulmadaras emlékeket, a Magyar Fájdalom szobrokat éppúgy el kell tudni fogadni, mint a Lenin-szobrot vagy a Felszabadulási Emlékművet. Múltunk része mindegyik! Tanuljuk meg vállalni és hasznosítani!
Hallottam egy műsort a temetkezési szokásokról a rádióban. Arról beszélt a kutató, hogy régebben nem csak azért állítottak fa keresztet vagy más emléket az elhunytaknak, mert az volt az egyedüli anyag, hanem azért is, mert így kb. 50 év, tehát 2 emberöltő alatt elporladt... és az elhunyt nem zavarta késői utódait. Megfontolandó ez a tapintatos, bölcs előrelátás.
