Kedves  xxx!

Bizonyára megfordult már a fejedben, hogy miért is vannak beosztottaid. Talán azon is elgondolkodtál már, hogy valamilyen módon értékelni is kellene őket. Azt gondolom, hogy csalhatatlanul képes vagy erre, bármiféle részrehajlás nélkül meg tudod mondani, hogy ki mire képest és kvázi mennyit ér.
Ameddig csak ellátsz, mindenki pozitív véleménnyel van rólad; dícsérnek, szeretnek. Lehetséges, hogy ez annak a következménye, hogy csupa olyan embert állítottál magad mellé, emeltél ki közvetlen irányításod alá, akiknek megfelelő érzékük van a lojális munkavégzéshez. Azonban jó, ha tudod, a lojalitás nem minden - rövid távon csodafegyver, ám a hajbókolás közben nem lehet messzire látni. Hidd el, csak azt fogják mondani, amit hallani szeretnél és nem azt, ami való.
Többen megpróbálták mindezt és belebuktak. Ugyan nem tartalak akkora kvalitású embernek, de mondjuk talán érdemes elgondolkodni, hogy valamennyi diktátor ebbe bukott bele. Hitler, Sztálin, Rákosi, Szálasi és még sorolhatnám csupa olyan alattvalót tartott közvetlen irányítása alatt, akik a jól betanult három mondaton kívül értelmesen nem tudtak megnyilatkozni.

Két, egymásból következő alapja van ennek:
Büszkeség, amely talán azt jelenti, hogy kellemesebb érzés csalhatatannak lenni, semmint beismerni bármiféle tévesztést.
Balítélet, amely nem valós vélemény kinyilatkoztatását hozza azokról az emberekről akik bizony hát inkább az igazat szerették volna elmondani veled.

Tudod, amikor valaki lojálisnak látszik, az még nem biztos, hogy úgy lojális, ahogy neked kedvenc utánfutóid paroláznak. Gondold el, ha valaki segít valakinek hatalmon maradni, az még nem csak az adott személy kegyéből tölti be beosztását. Lehet, hogy van benne valami értelem is; ha csak csekély szikra, de akkor is valami.

Ja, hogy ezek merőben új gondolatok számodra? Eddig úgy gondoltad, hogy aki seggnyaló, az ért mindenhez? Ajánlom figyelmedbe mechba Polihisztorok országa című írását, illetve esetleg még a Tamagocsi posztot. De lehet, hogy olyan szellemi magasságban képzeled el a magad helyzetét, amely nem tesz lehetővé ilyen jellegű, a racionalitás talaján történő kitekintést. Hát, sajnos ki kell ábrándítsalak: NEM. Korántsem vagy ott és így nem is leszel.

A helyzetet illusztrálandó csatolok egy képet... azt hiszem, hogy hasonló volt a szitu.

Búcsúzom. És felejtelek.