Figyelembe véve a blogon folyó szavazás állását és szakítva a kattintáshajhász elhajlással úgy gondoltam, hogy vasútszakmai blogból visszatérek normálisékhoz. Mi kell a jövőhöz? Ki tehet érte bármit?
Elgondolkodtatott ez a tervezett BKV-munkabeszüntetés, hogy vajon hogyan zajlik ez a dolog a központban? Miként sztrájkol az ügyintéző mondjuk az Akácfa utcában vagy bárhol a vízfejben?
a) Bemegy, leül, kitölti a nyilatkozatot; csak ott ül és nem kap bért a sztrájk idejére.
b) Bemegy, leül, nem tölt ki nyilatkozatot; csak ott ül és kap bért a sztrájk idejére.
Gondoljátok meg, aktív cselekvése nem ugyanaz?
Elgondolkodtatok már azon, hogy a folyamatosan dolgozó gyárak hétvégén és éjszaka elvannak főnökök nélkül is? Csapolják a vasat a kohóból, hengerlik a lemezeket, jönnek-mennek a buszok és a vonatok. Nem dőlnek össze a villanyoszlopok és Pakson is szépen hasadnak az atommagok, készülnek az újrafelhasznált elektronok.
A dolgozók meg baromira jól érzik magukat; nem kel percenként mást csinálni, mert nem dirigál senki. Tudják és általában teszik a dolgukat. Nem tántorítja meg őket a lazább körülmények között ilyenkor több sikerrel előkapott alkohol sem.
Persze tudom, valakinek kell ott lennie, aki átlátja az egész folyamatot. Mérnökök a termelésben, gonosz emberek nagy fekete autókkal az éjjelnappaliknál. Tessék mondani, mennyi az ő arányuk az összes nem termelő emberkéhez képest?
Beszélgettem valakivel, teljes mértékben egyet tudok vele érteni; azt mondta, hogy ha valakinek több diplomája van, akkor igazán nem ért semmihez - nincsen ideje elmélyülni egyik tudományban sem. És valóban, így van. A valóban termelő emberek nem biztos, hogy pl. az acélgyártás mellett Goethe nyelvén olvassák az észak-rajna-vesztfáliai festészet korareneszánsz korszakát ismertető könyvet. Szükség van rá?
Szerintem nem. Képzelegjünk egy kicsit: mi lenne, ha nem kellene hordozniuk azt az iszonyatos nagyságú bullshit-burjánzást, márketinget, egyéb áltevékenységeket, amelyek eltartása jelenleg nem teszi lehetővé, hogy az általuk termelt értékek az ő jólétüket szolgálják? Biztos szofisztikáltabban volt leírva a 20-30 évvel ezelőtti történelemkönyvekben a burzsoá elnyomás módszertana. De a mai formája nem ez?
Csak reménykedhet mindenki, hogy nem ismerik fel újra: a munkásoké a jövő.
Mielőtt bárki bármiféle utópisztikus szocializmust dicsőítő lózunggyűjtőnek sorolna be (bár tuti nem tenné, ha elolvasta volna a blogom), elárulom: én is ott, az elnyomó, pöffeszkedő részben, igen. Bár rosszindulatúak mondhatják: a kommunista ősatyák (Marx, Engels, Lenin) is valaha gazdag értelmiségiek voltak...
Elgondolkodtatott ez a tervezett BKV-munkabeszüntetés, hogy vajon hogyan zajlik ez a dolog a központban? Miként sztrájkol az ügyintéző mondjuk az Akácfa utcában vagy bárhol a vízfejben?
a) Bemegy, leül, kitölti a nyilatkozatot; csak ott ül és nem kap bért a sztrájk idejére.
b) Bemegy, leül, nem tölt ki nyilatkozatot; csak ott ül és kap bért a sztrájk idejére.
Gondoljátok meg, aktív cselekvése nem ugyanaz?
Elgondolkodtatok már azon, hogy a folyamatosan dolgozó gyárak hétvégén és éjszaka elvannak főnökök nélkül is? Csapolják a vasat a kohóból, hengerlik a lemezeket, jönnek-mennek a buszok és a vonatok. Nem dőlnek össze a villanyoszlopok és Pakson is szépen hasadnak az atommagok, készülnek az újrafelhasznált elektronok.
A dolgozók meg baromira jól érzik magukat; nem kel percenként mást csinálni, mert nem dirigál senki. Tudják és általában teszik a dolgukat. Nem tántorítja meg őket a lazább körülmények között ilyenkor több sikerrel előkapott alkohol sem.
Persze tudom, valakinek kell ott lennie, aki átlátja az egész folyamatot. Mérnökök a termelésben, gonosz emberek nagy fekete autókkal az éjjelnappaliknál. Tessék mondani, mennyi az ő arányuk az összes nem termelő emberkéhez képest?
Beszélgettem valakivel, teljes mértékben egyet tudok vele érteni; azt mondta, hogy ha valakinek több diplomája van, akkor igazán nem ért semmihez - nincsen ideje elmélyülni egyik tudományban sem. És valóban, így van. A valóban termelő emberek nem biztos, hogy pl. az acélgyártás mellett Goethe nyelvén olvassák az észak-rajna-vesztfáliai festészet korareneszánsz korszakát ismertető könyvet. Szükség van rá?
Szerintem nem. Képzelegjünk egy kicsit: mi lenne, ha nem kellene hordozniuk azt az iszonyatos nagyságú bullshit-burjánzást, márketinget, egyéb áltevékenységeket, amelyek eltartása jelenleg nem teszi lehetővé, hogy az általuk termelt értékek az ő jólétüket szolgálják? Biztos szofisztikáltabban volt leírva a 20-30 évvel ezelőtti történelemkönyvekben a burzsoá elnyomás módszertana. De a mai formája nem ez?
Csak reménykedhet mindenki, hogy nem ismerik fel újra: a munkásoké a jövő.
Érdemes elgondolkodni azon is pl., hogy egy háború utáni helyzetet hogyan kezelne le mai országunk, a ma értelmisége... mennyi idő kellene az újjáépítésre? 10-20-30 év? 1945 után mennyi kellett? 3?
Már termelnek újra a gyárak
a gépben feszít az erő.
Mert győztek a hősök, a bátrak -
a munkásoké a jövő, a munkásoké a jövő.
A tett töltse be most a lelket,
nagy célokra tör férfi s nő.
Új országot épít a nemzet;
hol munkásoké a jövő, hol munkásoké a jövő.
Mielőtt bárki bármiféle utópisztikus szocializmust dicsőítő lózunggyűjtőnek sorolna be (bár tuti nem tenné, ha elolvasta volna a blogom), elárulom: én is ott, az elnyomó, pöffeszkedő részben, igen. Bár rosszindulatúak mondhatják: a kommunista ősatyák (Marx, Engels, Lenin) is valaha gazdag értelmiségiek voltak...
